Kifelé a ködből : írások Ottlik Géza műveiről

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Formátum: könyv
Nyelv:magyar
Megjelenés: Szombathely : Savaria Univ. Press, 2017
Sorozat:Ottlik-könyvtár, ISSN 2061-277X ; 4.
Tárgyszavak:
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
id opac-EUL01-000922018
institution B2
EUL01
spelling Fűzfa Balázs 1958- EUL10000011139 Y
Kifelé a ködből írások Ottlik Géza műveiről Fűzfa Balázs
Szombathely Savaria Univ. Press 2017
171 p. ill. 22 cm
Ottlik-könyvtár 2061-277X 4.
Bibliogr. a jegyzetekben
A szerző 2006-ban adta közre Ottlik Gézáról szóló tanulmányait „… Sem azé, aki fut…” címmel, ezúttal az utóbbi évtizedben keletkezett, ugyancsak Ottlikról és munkáiról szóló hosszabb-rövidebb írásait közli. Első, problémafölvető cikkében (Ottlik-napló) azonnal izgalmas kérdést feszeget, jelesül, hogy számosan kétségbe vonják az Iskola a határon szerzőségét, miként például Mihail Solohovot is azzal gyanúsítják, hogy eltulajdonította a Csendes Don kéziratát. A kételyek kialakulásához maga Ottlik is hozzájárult, hiszen 1949-ben már a kiadónál volt a regénye -- Továbbélők címmel --, amikor visszakérte a kéziratot, majd egy évtized múltán adta le az újat. Ráadásul a regény az 1970-es évek végéig eléggé visszhangtalan maradt, aztán pedig valóságos kultusza támadt, miközben kialakult Ottlikról az „egykönyves író” sztereotípiája. Vagyis sokasodtak a kételyek az író és műve körül – ezzel az izgalmas problémafölvetéssel kezdődik Fűzfa Balázs tanulmányainak sora. A Nyugat-hagyomány nyomvonalán haladva foglalkozik az író munkáival, elsősorban az Iskola a határon problémáival, így a regény helyszíneivel, szabadságról szóló mondanivalójával (A „Trieszti öböl” mint szabadság-szimbólum), a regény térpoétikájával (Az Iskola a határon térpoétikájához), modernségének jegyeivel (Az Iskola a határon modernségjegyei, idő- és térpoétikája), a regény reneszánsz alkotásokra emlékeztető szemléleti jellegzetességeivel, az író nyelvi kifejező eszközeivel – miközben összehasonlításokat tesz Pilinszky János és Lázár Ervin alkotásainak stílusával.
Fűzfa Balázs úgy tartja, hogy Ottlik nagy regénye a posztmodern előtti utolsó pillanat a magyar prózairodalomban, erre utal az a tény is, hogy a regény szövege kettős természetű, mert úgy beszél a Mindenről, hogy közben „semmit nem akar elmondani a szövegvalóság mivoltában éppen hogy maga akar lenni („… ködbe vesző tekintete lassan a semmibe révedt, ahol ott gomolygott a minden”). Végül szól a regény hipertextuális, hálózatos szövegszerkezetéről is („… sem azé, aki fut…”). A kötet utolsó negyedének recenziói, kritikái az újabb Ottlik-irodalom műveit ismertetik: Kelecsényi László, Szegedy-Maszák Mihály, Horkay Hörcher Ferenc, Jakus László és Hévizi Ottó munkáit, valamint bemutatja Ottlik Géza néhány más könyvét, a Buda (1993) és a Valencia-rejtély – Hajónapló – Pályákon (1989) című köteteit. Fűzfa Balázs tanulmánysorozata jelentős hozzájárulás az Ottlik-kultusz gazdagításához, és nemcsak azáltal, hogy sok újat mond Ottlik Géza írásművészetéről, hanem azáltal is, hogy izgalmasan, közérthetően, vonzó esszéstílusban szól.
könyv
Ottlik Géza 1912-1990
író magyar 20. sz. EUL10000086243 Y
magyar irodalom próza 20. sz. műelemzés tanulmányok EUL10000628437 Y
kritika
tanulmányok
életmű
Ottlik-könyvtár EUL10000653208 Y
EUL01
language Hungarian
format Book
author Fűzfa Balázs (1958-)
spellingShingle Fűzfa Balázs (1958-)
Kifelé a ködből : írások Ottlik Géza műveiről
Ottlik-könyvtár, ISSN 2061-277X ; 4.
Ottlik Géza (1912-1990)
író -- magyar -- 20. sz.
magyar irodalom -- próza -- 20. sz. -- műelemzés -- tanulmányok
kritika
tanulmányok
életmű
author_facet Fűzfa Balázs (1958-)
author_sort Fűzfa Balázs 1958-
title Kifelé a ködből : írások Ottlik Géza műveiről
title_sub írások Ottlik Géza műveiről
title_short Kifelé a ködből
title_full Kifelé a ködből írások Ottlik Géza műveiről Fűzfa Balázs
title_fullStr Kifelé a ködből írások Ottlik Géza műveiről Fűzfa Balázs
title_full_unstemmed Kifelé a ködből írások Ottlik Géza műveiről Fűzfa Balázs
title_auth Kifelé a ködből írások Ottlik Géza műveiről
title_sort kifele a kodbol irasok ottlik geza muveirol
series Ottlik-könyvtár, ISSN 2061-277X ; 4.
series2 Ottlik-könyvtár
publishDate 2017
publishDateSort 2017
physical 171 p. : ill. ; 22 cm
isbn 978-615-5251-85-6
issn 2061-277X
callnumber-raw 894F99
callnumber-search 894F99
topic Ottlik Géza (1912-1990)
író -- magyar -- 20. sz.
magyar irodalom -- próza -- 20. sz. -- műelemzés -- tanulmányok
kritika
tanulmányok
életmű
topic_facet Ottlik Géza (1912-1990)
író -- magyar -- 20. sz.
magyar irodalom -- próza -- 20. sz. -- műelemzés -- tanulmányok
kritika
tanulmányok
életmű
író
magyar irodalom
próza
műelemzés
tanulmányok
illustrated Illustrated
first_indexed 2024-04-04T06:45:19Z
last_indexed 2024-04-04T10:03:04Z
recordtype opac
publisher Szombathely : Savaria Univ. Press
_version_ 1795390478958460930
score 13,365248
bibliography Bibliogr. a jegyzetekben
generalnotes A szerző 2006-ban adta közre Ottlik Gézáról szóló tanulmányait „… Sem azé, aki fut…” címmel, ezúttal az utóbbi évtizedben keletkezett, ugyancsak Ottlikról és munkáiról szóló hosszabb-rövidebb írásait közli. Első, problémafölvető cikkében (Ottlik-napló) azonnal izgalmas kérdést feszeget, jelesül, hogy számosan kétségbe vonják az Iskola a határon szerzőségét, miként például Mihail Solohovot is azzal gyanúsítják, hogy eltulajdonította a Csendes Don kéziratát. A kételyek kialakulásához maga Ottlik is hozzájárult, hiszen 1949-ben már a kiadónál volt a regénye -- Továbbélők címmel --, amikor visszakérte a kéziratot, majd egy évtized múltán adta le az újat. Ráadásul a regény az 1970-es évek végéig eléggé visszhangtalan maradt, aztán pedig valóságos kultusza támadt, miközben kialakult Ottlikról az „egykönyves író” sztereotípiája. Vagyis sokasodtak a kételyek az író és műve körül – ezzel az izgalmas problémafölvetéssel kezdődik Fűzfa Balázs tanulmányainak sora. A Nyugat-hagyomány nyomvonalán haladva foglalkozik az író munkáival, elsősorban az Iskola a határon problémáival, így a regény helyszíneivel, szabadságról szóló mondanivalójával (A „Trieszti öböl” mint szabadság-szimbólum), a regény térpoétikájával (Az Iskola a határon térpoétikájához), modernségének jegyeivel (Az Iskola a határon modernségjegyei, idő- és térpoétikája), a regény reneszánsz alkotásokra emlékeztető szemléleti jellegzetességeivel, az író nyelvi kifejező eszközeivel – miközben összehasonlításokat tesz Pilinszky János és Lázár Ervin alkotásainak stílusával.
Fűzfa Balázs úgy tartja, hogy Ottlik nagy regénye a posztmodern előtti utolsó pillanat a magyar prózairodalomban, erre utal az a tény is, hogy a regény szövege kettős természetű, mert úgy beszél a Mindenről, hogy közben „semmit nem akar elmondani a szövegvalóság mivoltában éppen hogy maga akar lenni („… ködbe vesző tekintete lassan a semmibe révedt, ahol ott gomolygott a minden”). Végül szól a regény hipertextuális, hálózatos szövegszerkezetéről is („… sem azé, aki fut…”). A kötet utolsó negyedének recenziói, kritikái az újabb Ottlik-irodalom műveit ismertetik: Kelecsényi László, Szegedy-Maszák Mihály, Horkay Hörcher Ferenc, Jakus László és Hévizi Ottó munkáit, valamint bemutatja Ottlik Géza néhány más könyvét, a Buda (1993) és a Valencia-rejtély – Hajónapló – Pályákon (1989) című köteteit. Fűzfa Balázs tanulmánysorozata jelentős hozzájárulás az Ottlik-kultusz gazdagításához, és nemcsak azáltal, hogy sok újat mond Ottlik Géza írásművészetéről, hanem azáltal is, hogy izgalmasan, közérthetően, vonzó esszéstílusban szól.