Kifelé a ködből : írások Ottlik Géza műveiről

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Formátum: könyv
Nyelv:magyar
Megjelenés: Szombathely : Savaria Univ. Press, 2017
Sorozat:Ottlik-könyvtár, ISSN 2061-277X ; 4.
Tárgyszavak:
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
LEADER nam a22 c 4500
001 000922018
005 20170810090739.0
008 170512s2017 hu a b 000 0 hun d
020 |a 978-615-5251-85-6 
040 |a KELLO  |b hun  |d ELTE 
041 0 |a hun  |f hun 
080 |a 894.511Ottlik G.(081) 
084 |a 894  |b F 99 
100 1 |a Fűzfa Balázs  |d 1958- 
245 1 0 |a Kifelé a ködből  |b írások Ottlik Géza műveiről  |c Fűzfa Balázs 
260 |a Szombathely  |b Savaria Univ. Press  |c 2017 
300 |a 171 p.  |b ill.  |c 22 cm 
490 1 |a Ottlik-könyvtár  |x 2061-277X  |v 4. 
504 |a Bibliogr. a jegyzetekben 
520 |a A szerző 2006-ban adta közre Ottlik Gézáról szóló tanulmányait „… Sem azé, aki fut…” címmel, ezúttal az utóbbi évtizedben keletkezett, ugyancsak Ottlikról és munkáiról szóló hosszabb-rövidebb írásait közli. Első, problémafölvető cikkében (Ottlik-napló) azonnal izgalmas kérdést feszeget, jelesül, hogy számosan kétségbe vonják az Iskola a határon szerzőségét, miként például Mihail Solohovot is azzal gyanúsítják, hogy eltulajdonította a Csendes Don kéziratát. A kételyek kialakulásához maga Ottlik is hozzájárult, hiszen 1949-ben már a kiadónál volt a regénye -- Továbbélők címmel --, amikor visszakérte a kéziratot, majd egy évtized múltán adta le az újat. Ráadásul a regény az 1970-es évek végéig eléggé visszhangtalan maradt, aztán pedig valóságos kultusza támadt, miközben kialakult Ottlikról az „egykönyves író” sztereotípiája. Vagyis sokasodtak a kételyek az író és műve körül – ezzel az izgalmas problémafölvetéssel kezdődik Fűzfa Balázs tanulmányainak sora. A Nyugat-hagyomány nyomvonalán haladva foglalkozik az író munkáival, elsősorban az Iskola a határon problémáival, így a regény helyszíneivel, szabadságról szóló mondanivalójával (A „Trieszti öböl” mint szabadság-szimbólum), a regény térpoétikájával (Az Iskola a határon térpoétikájához), modernségének jegyeivel (Az Iskola a határon modernségjegyei, idő- és térpoétikája), a regény reneszánsz alkotásokra emlékeztető szemléleti jellegzetességeivel, az író nyelvi kifejező eszközeivel – miközben összehasonlításokat tesz Pilinszky János és Lázár Ervin alkotásainak stílusával. 
520 |a Fűzfa Balázs úgy tartja, hogy Ottlik nagy regénye a posztmodern előtti utolsó pillanat a magyar prózairodalomban, erre utal az a tény is, hogy a regény szövege kettős természetű, mert úgy beszél a Mindenről, hogy közben „semmit nem akar elmondani a szövegvalóság mivoltában éppen hogy maga akar lenni („… ködbe vesző tekintete lassan a semmibe révedt, ahol ott gomolygott a minden”). Végül szól a regény hipertextuális, hálózatos szövegszerkezetéről is („… sem azé, aki fut…”). A kötet utolsó negyedének recenziói, kritikái az újabb Ottlik-irodalom műveit ismertetik: Kelecsényi László, Szegedy-Maszák Mihály, Horkay Hörcher Ferenc, Jakus László és Hévizi Ottó munkáit, valamint bemutatja Ottlik Géza néhány más könyvét, a Buda (1993) és a Valencia-rejtély – Hajónapló – Pályákon (1989) című köteteit. Fűzfa Balázs tanulmánysorozata jelentős hozzájárulás az Ottlik-kultusz gazdagításához, és nemcsak azáltal, hogy sok újat mond Ottlik Géza írásművészetéről, hanem azáltal is, hogy izgalmasan, közérthetően, vonzó esszéstílusban szól. 
598 |a könyv 
600 1 4 |a Ottlik Géza  |d 1912-1990 
650 0 4 |a író  |z magyar  |y 20. sz. 
650 0 4 |a magyar irodalom  |x próza  |y 20. sz.  |x műelemzés  |x tanulmányok 
653 |a kritika 
653 |a tanulmányok 
653 |a életmű 
830 0 |a Ottlik-könyvtár 
850 |a B2