Kifelé a ködből : írások Ottlik Géza műveiről
Mentés helye:
| Szerző: | |
|---|---|
| Formátum: | könyv |
| Nyelv: | magyar |
| Megjelenés: |
Szombathely : Savaria Univ. Press,
2017
|
| Sorozat: | Ottlik-könyvtár, ISSN 2061-277X ; 4. |
| Tárgyszavak: | |
| Címkék: |
Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
|
| Megjegyzés: | A szerző 2006-ban adta közre Ottlik Gézáról szóló tanulmányait „… Sem azé, aki fut…” címmel, ezúttal az utóbbi évtizedben keletkezett, ugyancsak Ottlikról és munkáiról szóló hosszabb-rövidebb írásait közli. Első, problémafölvető cikkében (Ottlik-napló) azonnal izgalmas kérdést feszeget, jelesül, hogy számosan kétségbe vonják az Iskola a határon szerzőségét, miként például Mihail Solohovot is azzal gyanúsítják, hogy eltulajdonította a Csendes Don kéziratát. A kételyek kialakulásához maga Ottlik is hozzájárult, hiszen 1949-ben már a kiadónál volt a regénye -- Továbbélők címmel --, amikor visszakérte a kéziratot, majd egy évtized múltán adta le az újat. Ráadásul a regény az 1970-es évek végéig eléggé visszhangtalan maradt, aztán pedig valóságos kultusza támadt, miközben kialakult Ottlikról az „egykönyves író” sztereotípiája. Vagyis sokasodtak a kételyek az író és műve körül – ezzel az izgalmas problémafölvetéssel kezdődik Fűzfa Balázs tanulmányainak sora. A Nyugat-hagyomány nyomvonalán haladva foglalkozik az író munkáival, elsősorban az Iskola a határon problémáival, így a regény helyszíneivel, szabadságról szóló mondanivalójával (A „Trieszti öböl” mint szabadság-szimbólum), a regény térpoétikájával (Az Iskola a határon térpoétikájához), modernségének jegyeivel (Az Iskola a határon modernségjegyei, idő- és térpoétikája), a regény reneszánsz alkotásokra emlékeztető szemléleti jellegzetességeivel, az író nyelvi kifejező eszközeivel – miközben összehasonlításokat tesz Pilinszky János és Lázár Ervin alkotásainak stílusával. Fűzfa Balázs úgy tartja, hogy Ottlik nagy regénye a posztmodern előtti utolsó pillanat a magyar prózairodalomban, erre utal az a tény is, hogy a regény szövege kettős természetű, mert úgy beszél a Mindenről, hogy közben „semmit nem akar elmondani a szövegvalóság mivoltában éppen hogy maga akar lenni („… ködbe vesző tekintete lassan a semmibe révedt, ahol ott gomolygott a minden”). Végül szól a regény hipertextuális, hálózatos szövegszerkezetéről is („… sem azé, aki fut…”). A kötet utolsó negyedének recenziói, kritikái az újabb Ottlik-irodalom műveit ismertetik: Kelecsényi László, Szegedy-Maszák Mihály, Horkay Hörcher Ferenc, Jakus László és Hévizi Ottó munkáit, valamint bemutatja Ottlik Géza néhány más könyvét, a Buda (1993) és a Valencia-rejtély – Hajónapló – Pályákon (1989) című köteteit. Fűzfa Balázs tanulmánysorozata jelentős hozzájárulás az Ottlik-kultusz gazdagításához, és nemcsak azáltal, hogy sok újat mond Ottlik Géza írásművészetéről, hanem azáltal is, hogy izgalmasan, közérthetően, vonzó esszéstílusban szól. |
|---|---|
| Fizikai leírás: | 171 p. : ill. ; 22 cm |
| Bibliográfia: | Bibliogr. a jegyzetekben |
| ISBN: | 978-615-5251-85-6 |
| ISSN: | 2061-277X |