Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom : néprajzi tanulmányok

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Formátum: könyv
Nyelv:magyar
Megjelenés: Budapest : Kalligram, 2018
Tárgyszavak:
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
id opac-EUL01-000948888
institution B2
L_063
EUL01
spelling Szilágyi Miklós 1939-
Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom néprajzi tanulmányok Szilágyi Miklós
Budapest Kalligram 2018 Debrecen Kapitális Kft.
276, [1] p. 21 cm
Bibliogr.: p. 253-274.
Az etnográfus Szilágyi Miklós két fő kutatási területe – a hagyományos halászat története, valamint a társadalmi folklór – közül e kötetébe fölvett dolgozataiban az utóbbi témakört kutatja, jelesül, hogyan működik a parasztság emlékezete, miképp értelmezhetők az emlékiratok, lehet-e néprajzi forrásként kezelni bizonyos szépirodalmi alkotásokat. E kérdésekre adott válaszait három fejezetbe rendezte. Az első, a Napló, emlékirat, regény című rész 13 dolgozatában, esszéjében, tanulmányában az irodalom folklór-vonásaira figyel; arra figyel, hogy a néprajz miképp használhatja forrásként a szépirodalmat. Vizsgálja például Ortutay Gyula Naplóinak három kötetét, Illyés Gyula híres könyvét, a Puszták népét, Móra Ferenc prózájának és Pákolitz István kisregényeinek etnográfiai vonatkozásait. Szól a parasztemberek emlékiratairól, köztük az orosházi Csizmadia Imre vagy idős Váci Mihályné emlékezéseiről. A kötet második, Háború, hadifogság, forradalom című részébe sorolt hét írás a magyar történelem fordulópontjait jelentő fegyveres harcok és következményeik írott népi emlékanyagát elemzi: hogyan tükröződik az 1848/49-es, az 1919-es és az 1956-os veteránok emlékezetében a magyar forradalmak története; miképp őrződött meg a két világháború a nép emlékezetében; fölméri a hadifogoly emlékek írott és szóban rögzített emlékanyagát. Itt beszél arról is, hogy az etnográfia régebben fanyalgott az efféle kutatások miatt, és a szocializmus évtizedeiben a politika sem lelkesedett az ilyen tárgyú vizsgálatokat. A szerző megfigyeli az emlékek válogatásának lélektani szempontjait, az előadás kommunikációjának sajátosságait, a hitelesség újra és újra fölmerülő problémáit, egyszóval a szájhagyomány természetét.
Vizsgálja, miként gondolnak vissza az emberek Ungtarnócon a jobbágyság korára, vagy miképp emlékeznek a kisújszállásiak a közeli Kenderesen élt Horthy-családra, illetve a kisvárosi emberek milyen anekdotikus jellemrajzokat mesélgettek egymásnak. Szilágyi Miklós 29 dolgozatának mindegyike a népi emlékezetkutatás produkciója, amely végül is az elmúlt bő száz év magyar életének „alulnézeti” képe, miközben a folklór témájú dolgozatok rendre elágaznak a társadalomlélektan, az irodalomtörténet, a szociológia, a magyar történelem, a művelődéstörténet, a nyelvészet felé. Ezt az interdiszciplináris szemléletmódot testesíti meg a kötet, amelynek anyagát igen sok és terjedelmes forrásszöveg-idézet, műrészlet szemlélteti, és amelyhez a téma alapvető szakirodalmát föltáró bibliográfia csatlakozik.
könyv
folklór magyar tanulmányok EUL10000802316 Y
néprajz magyar tanulmányok EUL10000233516 Y
tanulmányok
EUL01
language Hungarian
format Book
author Szilágyi Miklós (1939-)
spellingShingle Szilágyi Miklós (1939-)
Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom : néprajzi tanulmányok
folklór -- magyar -- tanulmányok
néprajz -- magyar -- tanulmányok
tanulmányok
author_facet Szilágyi Miklós (1939-)
author_sort Szilágyi Miklós 1939-
title Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom : néprajzi tanulmányok
title_sub néprajzi tanulmányok
title_short Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom
title_full Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom néprajzi tanulmányok Szilágyi Miklós
title_fullStr Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom néprajzi tanulmányok Szilágyi Miklós
title_full_unstemmed Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom néprajzi tanulmányok Szilágyi Miklós
title_auth Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom néprajzi tanulmányok
title_sort szemelyes emlekezet elettortenet szepirodalom neprajzi tanulmanyok
publishDate 2018
publishDateSort 2018
physical 276, [1] p. ; 21 cm
isbn 978-963-468-038-3
callnumber-raw 267320
53721
callnumber-search 267320
53721
topic folklór -- magyar -- tanulmányok
néprajz -- magyar -- tanulmányok
tanulmányok
topic_facet folklór -- magyar -- tanulmányok
néprajz -- magyar -- tanulmányok
tanulmányok
folklór
néprajz
tanulmányok
illustrated Not Illustrated
first_indexed 2023-12-27T15:45:40Z
last_indexed 2023-12-30T20:17:29Z
recordtype opac
publisher Budapest : Kalligram
_version_ 1786735597895811074
score 13,365292
bibliography Bibliogr.: p. 253-274.
Vizsgálja, miként gondolnak vissza az emberek Ungtarnócon a jobbágyság korára, vagy miképp emlékeznek a kisújszállásiak a közeli Kenderesen élt Horthy-családra, illetve a kisvárosi emberek milyen anekdotikus jellemrajzokat mesélgettek egymásnak. Szilágyi Miklós 29 dolgozatának mindegyike a népi emlékezetkutatás produkciója, amely végül is az elmúlt bő száz év magyar életének „alulnézeti” képe, miközben a folklór témájú dolgozatok rendre elágaznak a társadalomlélektan, az irodalomtörténet, a szociológia, a magyar történelem, a művelődéstörténet, a nyelvészet felé. Ezt az interdiszciplináris szemléletmódot testesíti meg a kötet, amelynek anyagát igen sok és terjedelmes forrásszöveg-idézet, műrészlet szemlélteti, és amelyhez a téma alapvető szakirodalmát föltáró bibliográfia csatlakozik.
generalnotes Az etnográfus Szilágyi Miklós két fő kutatási területe – a hagyományos halászat története, valamint a társadalmi folklór – közül e kötetébe fölvett dolgozataiban az utóbbi témakört kutatja, jelesül, hogyan működik a parasztság emlékezete, miképp értelmezhetők az emlékiratok, lehet-e néprajzi forrásként kezelni bizonyos szépirodalmi alkotásokat. E kérdésekre adott válaszait három fejezetbe rendezte. Az első, a Napló, emlékirat, regény című rész 13 dolgozatában, esszéjében, tanulmányában az irodalom folklór-vonásaira figyel; arra figyel, hogy a néprajz miképp használhatja forrásként a szépirodalmat. Vizsgálja például Ortutay Gyula Naplóinak három kötetét, Illyés Gyula híres könyvét, a Puszták népét, Móra Ferenc prózájának és Pákolitz István kisregényeinek etnográfiai vonatkozásait. Szól a parasztemberek emlékiratairól, köztük az orosházi Csizmadia Imre vagy idős Váci Mihályné emlékezéseiről. A kötet második, Háború, hadifogság, forradalom című részébe sorolt hét írás a magyar történelem fordulópontjait jelentő fegyveres harcok és következményeik írott népi emlékanyagát elemzi: hogyan tükröződik az 1848/49-es, az 1919-es és az 1956-os veteránok emlékezetében a magyar forradalmak története; miképp őrződött meg a két világháború a nép emlékezetében; fölméri a hadifogoly emlékek írott és szóban rögzített emlékanyagát. Itt beszél arról is, hogy az etnográfia régebben fanyalgott az efféle kutatások miatt, és a szocializmus évtizedeiben a politika sem lelkesedett az ilyen tárgyú vizsgálatokat. A szerző megfigyeli az emlékek válogatásának lélektani szempontjait, az előadás kommunikációjának sajátosságait, a hitelesség újra és újra fölmerülő problémáit, egyszóval a szájhagyomány természetét.