Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom : néprajzi tanulmányok

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Formátum: könyv
Nyelv:magyar
Megjelenés: Budapest : Kalligram, 2018
Tárgyszavak:
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
LEADER nam 22 c 4500
001 000948888
005 20180924090603.0
008 180525s2018 hu 000 0 hun d
020 |a 978-963-468-038-3 
040 |a KELLO  |d ELTE  |b hun 
041 0 |a hun 
080 |a 398(=945.11)(081) 
080 |a 39(=945.11)(081) 
100 1 |a Szilágyi Miklós  |d 1939- 
245 1 0 |a Személyes emlékezet, élettörténet, szépirodalom  |b néprajzi tanulmányok  |c Szilágyi Miklós 
260 |a Budapest  |b Kalligram  |c 2018  |e Debrecen  |f Kapitális Kft. 
300 |a 276, [1] p.  |c 21 cm 
504 |a Bibliogr.: p. 253-274. 
520 |a Az etnográfus Szilágyi Miklós két fő kutatási területe – a hagyományos halászat története, valamint a társadalmi folklór – közül e kötetébe fölvett dolgozataiban az utóbbi témakört kutatja, jelesül, hogyan működik a parasztság emlékezete, miképp értelmezhetők az emlékiratok, lehet-e néprajzi forrásként kezelni bizonyos szépirodalmi alkotásokat. E kérdésekre adott válaszait három fejezetbe rendezte. Az első, a Napló, emlékirat, regény című rész 13 dolgozatában, esszéjében, tanulmányában az irodalom folklór-vonásaira figyel; arra figyel, hogy a néprajz miképp használhatja forrásként a szépirodalmat. Vizsgálja például Ortutay Gyula Naplóinak három kötetét, Illyés Gyula híres könyvét, a Puszták népét, Móra Ferenc prózájának és Pákolitz István kisregényeinek etnográfiai vonatkozásait. Szól a parasztemberek emlékiratairól, köztük az orosházi Csizmadia Imre vagy idős Váci Mihályné emlékezéseiről. A kötet második, Háború, hadifogság, forradalom című részébe sorolt hét írás a magyar történelem fordulópontjait jelentő fegyveres harcok és következményeik írott népi emlékanyagát elemzi: hogyan tükröződik az 1848/49-es, az 1919-es és az 1956-os veteránok emlékezetében a magyar forradalmak története; miképp őrződött meg a két világháború a nép emlékezetében; fölméri a hadifogoly emlékek írott és szóban rögzített emlékanyagát. Itt beszél arról is, hogy az etnográfia régebben fanyalgott az efféle kutatások miatt, és a szocializmus évtizedeiben a politika sem lelkesedett az ilyen tárgyú vizsgálatokat. A szerző megfigyeli az emlékek válogatásának lélektani szempontjait, az előadás kommunikációjának sajátosságait, a hitelesség újra és újra fölmerülő problémáit, egyszóval a szájhagyomány természetét. 
520 |a Vizsgálja, miként gondolnak vissza az emberek Ungtarnócon a jobbágyság korára, vagy miképp emlékeznek a kisújszállásiak a közeli Kenderesen élt Horthy-családra, illetve a kisvárosi emberek milyen anekdotikus jellemrajzokat mesélgettek egymásnak. Szilágyi Miklós 29 dolgozatának mindegyike a népi emlékezetkutatás produkciója, amely végül is az elmúlt bő száz év magyar életének „alulnézeti” képe, miközben a folklór témájú dolgozatok rendre elágaznak a társadalomlélektan, az irodalomtörténet, a szociológia, a magyar történelem, a művelődéstörténet, a nyelvészet felé. Ezt az interdiszciplináris szemléletmódot testesíti meg a kötet, amelynek anyagát igen sok és terjedelmes forrásszöveg-idézet, műrészlet szemlélteti, és amelyhez a téma alapvető szakirodalmát föltáró bibliográfia csatlakozik. 
598 |a könyv 
650 0 4 |a folklór  |z magyar  |x tanulmányok 
650 0 4 |a néprajz  |z magyar  |x tanulmányok 
653 |a tanulmányok 
850 |a B2