Jézus Krisztus személyisége
Mentés helye:
| Alternatív cím(ek): | L'âme de Jésus (magyar) |
|---|---|
| Szerző: | |
| Közreműködő(k): | |
| Formátum: | könyv |
| Nyelv: | magyar |
| Megjelenés: |
Marosszentgyörgy : Sarutlan Kármelita Nővérek ; Budapest : Jel,
2017
|
| Kiadás: | Jav., átdolg. kiad. |
| Tárgyszavak: | |
| Címkék: |
Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
|
| LEADER | nam 22 c 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | 000941425 | ||
| 005 | 20180510103108.0 | ||
| 008 | 180206s2017 rm 000 0 hun d | ||
| 020 | |a 978-615-5147-78-4 | ||
| 040 | |a KELLO |b hun |d ELTE | ||
| 041 | 1 | |a hun |h fre | |
| 080 | |a 232.9 | ||
| 084 | |a 230 |b M 88 | ||
| 100 | 1 | |a Morice, Henri |d 1873–1965 | |
| 240 | 1 | 2 | |a L'âme de Jésus |l magyar |
| 245 | 1 | 0 | |a Jézus Krisztus személyisége |c Henri Morice ; [ford. Nagy László] |
| 250 | |a Jav., átdolg. kiad. | ||
| 260 | |a Marosszentgyörgy |b Sarutlan Kármelita Nővérek |a Budapest |b Jel |c 2017 |e [Budapest] |f Pannónia Print | ||
| 300 | |a 299 p. |c 24 cm | ||
| 500 | |a Megj. "Jézus lelke" címmel is | ||
| 520 | |a A franciaországi Vannes-i egyházmegyében szolgáló katolikus pap, Henri Morice jelen könyve először 1932-ben látott napvilágot magyarul, Jézus lelke címmel, a fordító, Nagy László atya magánkiadásában, aki így ír a műről: „ez a legteljesebb és legrendszeresebb munka, melyet valaha is Jézus jelleméről, vagyis személyiségéről írtak. Sok év eltelt azóta, de ma is állítható, hogy ilyen átfogó személyiségrajz azóta se született Jézus Krisztusról”. A Jel Kiadó és a Sarutlan Kármelita Nővérek rendjének közös kiadásában, javított, átdolgozott formában megjelenő munka problematikája a Megváltó „kettős természetében”, istenemberi mivoltában rejlik, ami évszázadokon át teológusok százait, ha nem ezreit foglalkoztatta. A szerző tényként állapítja meg, hogy az emberek gyarlók, a legtöbben középszerűek, igyekeznek az átlagos színvonalon megmaradni, se nem egészen jók, se nem egészen rosszak. Jézus ellenben maga a tökéletesség: „Benne megvannak mindazok az erkölcsi tulajdonságok, tehetségek, melyeket embertársainkban elszórtan látunk. Ő egy személyben a szellem, szív és a tevékenység embere. Senki nem beszélt úgy, mint ő, senki sem tudott úgy bánni az emberekkel, mint ő, senki sem tudta úgy magával ragadni, kiemelni őket a maguk sekélyességéből, mint ő.” Morice atya krisztológiájában egyszerűen arra keresi a választ, milyen lehetett Jézussal találkozni földi életében, milyen volt a személyisége. Mélyrehatóan elemezve az evangéliumokat, megállapítja: az Üdvözítő személyisége rendkívül árnyaltan bontakozik ki, és a valóság alapján lett megalkotva. Bizonyítja ezt, hogy magán viseli az élet két ismertetőjegyét: az egyéniséget és a bonyolultságot. | ||
| 520 | |a "Hogyan emelje ki abból az iszonyatos szennyből, amelyben az ember gyönyörűségét leli?” – teszi fel a kérdést a tudós szerző. Emlékeztet rá: Dante Aligheri, az Isteni színjáték írója, aki képzeletben bejárta az alvilági köröket, és élénk színekkel megrajzolta, egész életében szomorú volt a világ romlottsága miatt, és nem talált békét. „Így volt Jézus is, aki – miután betekintett az emberi romlottság mélységébe – mindig homlokán viselte a szomorúság redőjét.” Ugyanakkor Henri Morice számára egyértelmű, hogy Jézus a bűnösökkel nem érdemükre való tekintettel foglalkozik, hanem „mélységes nyomorúságuk” miatt. Figyelmeztet: ne essünk azok tévedésébe, akik Jézus jellemét „szűkítve és eltorzítva” látják, nem látnak benne mást, mint irgalmat. Az evangélium Jézusa „se nem édeskés, se nem gyönge. Jósága nincs igazsága rovására. Összhangba hozza az egymást kirekeszteni látszó tulajdonságokat: éleslátású a kór felismerésében, és alkalomadtán szigorú a dorgálásban, de nagylelkű a megbocsátásban, és bizalmat kelt a bűnbánóban”. Jézusban a jóság harcra kelt a felháborodással, az embereket üdvözíteni akarás a halálfélelemmel, az irgalmasság az igazságossággal: „Minden egyes küzdelme áldozattal fejeződött be, vagyis győzelemmel. Jézus mindig másoknak adta az elsőbbséget maga előtt, az önmegtagadásban a végsőkig elmenve. Uralkodik magán, nem gőgből, miként a sztoikusok, hanem szeretetből”. Szomorú, hogy ennek a lelki forradalomnak az elindítója honfitársai szemében csupán egy falusi mesterember volt: Vajon ki oktatta? Hiszen sohasem látogatta a nagy iskolákat – kérdezték. Erre a kérdésre csak egyetlen válasz van, melyet maga Krisztus adott: „Az én tanításom nem az enyém, hanem Atyámé, aki engem küldött.” | ||
| 598 | |a könyv | ||
| 600 | 0 | 4 | |a Jézus Krisztus |
| 650 | 0 | 4 | |a krisztológia |
| 700 | 1 | |a Nagy László |e ford. | |
| 850 | |a B2 | ||