Örökség : kortárs finn költők
Mentés helye:
| Közreműködő(k): | |
|---|---|
| Formátum: | könyv |
| Nyelv: | magyar |
| Megjelenés: |
Budapest : M. Napló,
2017
|
| Tárgyszavak: | |
| Címkék: |
Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
|
| Megjegyzés: | Jávorszky Béla a finn irodalom egyik legelkötelezettebb magyar tolmácsolója, népszerűsítője, ő állította össze a modern finn líra antológiáját Fölmagasodik hirtelen (2012) címmel; ennek párja, folytatása az Örökség, amely az 1959 és 1980 között született jelentősebb lírikusok munkáiból nyújt válogatást. A Kortárs finn költők alcím azt is sugallja, hogy e kötet a modern finn ember gondolkodását, világlátását, életérzését is kifejezi, egyben szorongató problémáit és követett értékeit. Az antológiában tíz költő mintegy száztíz verse olvasható – ily módon ad Jávorszky megbízható keresztmetszetet napjaink finn költészetének jellegzetes vonásairól, amelyek egyike a szabad vers szinte abszolút túlsúlya. Mintha a modern finn líra gondolati súlyossága, kifejező erejének tömörsége, témáinak sokszínűsége kevésbé tűrné a kötött formák béklyóját. Lauri Otonkoski érezhetően nagy ívű gondolatokat óhajt közvetíteni, miközben az emberre figyel, az autonóm, ám esendő személyiségre (A. D.; Camea). Jukka Koskelainen magának a gondolkodás műveletének és a vers születésének ábrázolója; a tudat és az érzelmek működését rögzíti nyugalmas lejtésű sorokban (Gyors exponálás; Camera obscura). A megértés, a tapasztalás törvényszerűségeit kutatja, végső soron azt, ahogyan az ember önmagára ismer: „A kép mellé látsz, a keret fölé, / egyik képről a másikra látsz, a kép mögé látsz, / ahol fölfedezheted önmagad” (A képről). Jyrki Kiiskinen versnyelvi bravúrokat mutat be; szól arról, hogy a vers zenéje miképp varázsolja el az embert, ugyanakkor némelyik műve konkrét és tárgyias világot fest le (Fehér város, fekete hegyek; Egy szürke vasajtót találtam). Tomi Kontio a társkeresés, a másik utáni vágyakozás költőjének mutatkozik, aki mindig a másik ember felé fordul, hogy azután az együttmozdulás megörökítője lehessen: „Együtt, négy szemmel bámulni / ugyanazon világot, / nézni az öböl felett örvénylő ködöt…” (Együtt, négy szemmel). Majd ezt a személyes világot kitágítja, elvonatkoztatja a létfilozófia irányába (Azt hiszem, élek…). Jouni Inkala lírája főképp kulturális élményekből épül (Viking múzeumban; Csehov egy francia örömlánynál; Brodszkij emlékére; Aiszkhülosz epitáfiuma; Dalí gyermekszobája). Panu Tuomi azon kevesek közé tartozik, akik kötött alakzatokban fejezik ki magukat; Saila Susiluoto ellenben a prózavers művelője, akinek egy-egy írása az impresszionizmussal jellemezhető (Aznap éjjel vörösen kelt fel a hold; Erkély éjszaka), más versprózái az élményköltészet körébe sorolhatók, miközben őrzik a benyomásos valóságészlelés jellegzetességeit (Egy férfi és egy nő ölelkezik). A műfordítás antológia – amelyet a költők életrajzi kislexikona és a fordító utószava egészít ki – megbízható kormetszetet ad az ezredforduló finn lírájáról. |
|---|---|
| Fizikai leírás: | 194, [1] p. ; 21 cm |
| ISBN: | 978-615-5721-18-2 |