Új élet kapujában : regény

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Formátum: könyv
Nyelv:magyar
Megjelenés: Nagyvárad : Holnap Kulturális Egyesület, 2015
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
id opac-EUL01-000897275
institution B2
EUL01
spelling Karácsony Benő 1888-1944 EUL10000020822 Y
Új élet kapujában regény Karácsony Benő
Nagyvárad Holnap Kulturális Egyesület 2015 Nagyvárad Europrint
325, [1] p. 21 cm
Az új élet megkezdésének lehetetlenségéről szól az ismert erdélyi író először 1934-ben megjelent regénye. A történet az első világháború végén veszi kezdetét; főhőse, Tunák Ádám Oroszországban hadifogoly, aki a múltját, mint koloncot cipeli magával. Ez a kolonc és főleg mindenen kívülálló, mindenre felülről tekintő, különc személyisége akadályozza meg, hogy a háború után új életet kezdjen, a formálódó új világba beilleszkedjen. A visszahúzó múlt és az elkülönülő alkat okozza a regény cselekményének összes fordulatát. Tunák – miközben átutazik az egész forrongó Oroszországon – mintha semmit sem venne észre a változásokból. De ő nem is akar mást, mint hazajutni, és ott folytatni a családi életét és mérnöki pályáját, ahol abbahagyta. Csakhogy ez immár lehetetlen, ezért bosszúból függetleníti magát az őt körülvevő valóságtól – annyira, hogy például az sem derül ki, Magyarországra vagy Erdélybe tér-e haza. Karácsony Benő az emberi én szuverenitására helyezi ábrázolása hangsúlyát, miközben rámutat, hogy az új élet a technikai-technológiai haladást éppen úgy jelenti, mint a férfi-nő közötti viszony szabadabbá válását. Az író utal a föltámadó baloldali mozgalmakra, amit azonban a kelekótyaság egy fajtájának tekint – a maga kedves, derűs, ironikus, elnéző modorában. Végül is azt mutatja be, hogy a háború átléphetetlen szakadékot vágott az emberi sorsokban, hiszen Tunák házassága tönkrement, maga is identitásválságba kerül, tapasztalja a polgári kultúra értékeinek szétfoszlását. És minderre rugalmatlanul reagál, miközben az író kedves rokonszenvvel figyeli hőse ügyetlenkedését a megváltozott a világban.
Tunáknak szinte minden emberi kapcsolata megszakad, egyedül régi orvos barátjával, Himmel Antallal tart kapcsolatot, azzal a kedves bohémmel, aki – szimbolikus módon egy elhagyott ház egyedül lakható helyiségében, az üvegezett verandán él, egy elvadult kert mélyén. Többen e regény kapcsán Karácsony Benő cinizmusáról beszélnek, holott a személyiség autonómiájának, egyedül való jelentőségének túlhangsúlyozása, a stiláris paradoxonok gyakorisága, az előforduló hatásvadász effektusok alkalmazása voltaképp az író erős eszközei, hogy utat törjön a humanizmus előtt az olvasó felé. Karácsony Benő "megrögzött moralista" volt, de nem idealista. Realista volt, mégis folyton azt kereste, hogyan kerülhet át az ember az élet "napos oldalára". A regényei – így az Új élet kapujában is – végső soron a derű, a méltóság és a szabadság utáni vágy apoteózisai, miközben a világban csetlő-botló, küzdő és küzdelmet föladó hősei szinte megtestesítik ezeket az elveket (mint például a Napos oldal Felméri Kázmérja). A regény a 20. századi magyar nagyepika mellőzhetetlen alkotása, mindamellett fordulatos cselekménye, szellemes stílusa lebilincselő olvasmánnyá teszi.
könyv
EUL01
language Hungarian
format Book
author Karácsony Benő (1888-1944)
spellingShingle Karácsony Benő (1888-1944)
Új élet kapujában : regény
author_facet Karácsony Benő (1888-1944)
author_sort Karácsony Benő 1888-1944
title Új élet kapujában : regény
title_sub regény
title_short Új élet kapujában
title_full Új élet kapujában regény Karácsony Benő
title_fullStr Új élet kapujában regény Karácsony Benő
title_full_unstemmed Új élet kapujában regény Karácsony Benő
title_auth Új élet kapujában regény
title_sort uj elet kapujaban regeny
publishDate 2015
publishDateSort 2015
physical 325, [1] p. ; 21 cm
isbn 978-973-0-20009-6
callnumber-raw K16
callnumber-search K16
illustrated Not Illustrated
first_indexed 2024-04-04T06:35:43Z
last_indexed 2024-04-04T10:03:03Z
recordtype opac
publisher Nagyvárad : Holnap Kulturális Egyesület
_version_ 1795390475971067905
score 13,371273
generalnotes Az új élet megkezdésének lehetetlenségéről szól az ismert erdélyi író először 1934-ben megjelent regénye. A történet az első világháború végén veszi kezdetét; főhőse, Tunák Ádám Oroszországban hadifogoly, aki a múltját, mint koloncot cipeli magával. Ez a kolonc és főleg mindenen kívülálló, mindenre felülről tekintő, különc személyisége akadályozza meg, hogy a háború után új életet kezdjen, a formálódó új világba beilleszkedjen. A visszahúzó múlt és az elkülönülő alkat okozza a regény cselekményének összes fordulatát. Tunák – miközben átutazik az egész forrongó Oroszországon – mintha semmit sem venne észre a változásokból. De ő nem is akar mást, mint hazajutni, és ott folytatni a családi életét és mérnöki pályáját, ahol abbahagyta. Csakhogy ez immár lehetetlen, ezért bosszúból függetleníti magát az őt körülvevő valóságtól – annyira, hogy például az sem derül ki, Magyarországra vagy Erdélybe tér-e haza. Karácsony Benő az emberi én szuverenitására helyezi ábrázolása hangsúlyát, miközben rámutat, hogy az új élet a technikai-technológiai haladást éppen úgy jelenti, mint a férfi-nő közötti viszony szabadabbá válását. Az író utal a föltámadó baloldali mozgalmakra, amit azonban a kelekótyaság egy fajtájának tekint – a maga kedves, derűs, ironikus, elnéző modorában. Végül is azt mutatja be, hogy a háború átléphetetlen szakadékot vágott az emberi sorsokban, hiszen Tunák házassága tönkrement, maga is identitásválságba kerül, tapasztalja a polgári kultúra értékeinek szétfoszlását. És minderre rugalmatlanul reagál, miközben az író kedves rokonszenvvel figyeli hőse ügyetlenkedését a megváltozott a világban.
Tunáknak szinte minden emberi kapcsolata megszakad, egyedül régi orvos barátjával, Himmel Antallal tart kapcsolatot, azzal a kedves bohémmel, aki – szimbolikus módon egy elhagyott ház egyedül lakható helyiségében, az üvegezett verandán él, egy elvadult kert mélyén. Többen e regény kapcsán Karácsony Benő cinizmusáról beszélnek, holott a személyiség autonómiájának, egyedül való jelentőségének túlhangsúlyozása, a stiláris paradoxonok gyakorisága, az előforduló hatásvadász effektusok alkalmazása voltaképp az író erős eszközei, hogy utat törjön a humanizmus előtt az olvasó felé. Karácsony Benő "megrögzött moralista" volt, de nem idealista. Realista volt, mégis folyton azt kereste, hogyan kerülhet át az ember az élet "napos oldalára". A regényei – így az Új élet kapujában is – végső soron a derű, a méltóság és a szabadság utáni vágy apoteózisai, miközben a világban csetlő-botló, küzdő és küzdelmet föladó hősei szinte megtestesítik ezeket az elveket (mint például a Napos oldal Felméri Kázmérja). A regény a 20. századi magyar nagyepika mellőzhetetlen alkotása, mindamellett fordulatos cselekménye, szellemes stílusa lebilincselő olvasmánnyá teszi.