A víz emlékezete : versek
Saved in:
| Main Author: | |
|---|---|
| Format: | Book |
| Language: | Hungarian |
| Published: |
Budapest : Pesti Kalligram,
2016
|
| Tags: |
Add Tag
Be the first to tag this record!
|
| LEADER | nam 22 c 4500 | ||
|---|---|---|---|
| 001 | 000899465 | ||
| 005 | 20161007123917.0 | ||
| 008 | 161003s2016 hu 000 1 hun d | ||
| 020 | |a 978-615-5603-47-1 | ||
| 040 | |a KELLO |d ELTE |b hun | ||
| 041 | 0 | |a hun | |
| 080 | |a 894.511-14Ladik K. | ||
| 084 | |a L 13 | ||
| 100 | 1 | |a Ladik Katalin |d 1942- | |
| 245 | 1 | 2 | |a A víz emlékezete |b versek |c Ladik Katalin |
| 260 | |a Budapest |b Pesti Kalligram |c 2016 |e Debrecen |f Kapitális Kft. | ||
| 300 | |a 137, [5] p. |c 20 cm | ||
| 520 | |a Ladik Katalin izgalmasan sokarcú, sokműfajú pályája az 1960-as években kezdődött Újvidéken, amely akkoriban a kelet- és közép-európai neoavantgárd egyik székvárosa volt. E pálya folytatódott és terebélyesedett ki az Új Symposion című kulturális, irodalmi folyóirat évfolyamaiban, miközben a versírás mellett művelte az akusztikus és vizuális költészetet, a performance-t, a happeninget, a mail artot. 1992-ben telepedett át Vajdaságból Budapestre, ahol – mint Radics Viktória írta – "életműve és testművészete idegennek" bizonyult; annak a színpadon is előadható költészetnek, amit művelt, "Magyarországon csupán a posztavantgárd szubkultúrában" volt helye, hiszen itt az avantgárd mindig is zárvány volt, ellentétben a vajdasági irodalommal. Ezek után egyáltalán nem meglepő, ha Ladik Katalin újabb versei a posztavantgárdtól való eltávolodását mutatják. E versek persze korántsem a lírai realizmus sajátosságaival jellemezhetők, sokkal inkább a nálunk is honosabb abszurd és a szürrealizmus stílusjegyeivel írhatók le. Verseinek egyik kompozíciós elve az ellentétek ábrázolása, az oximoronok sűrű előfordulása és a reális tények szürreálisba csavarása: "Még álmomban is a sziklák sírását hallom, / amint önkívületig veri őket az eső. / Ezen a hideg tavaszi reggelen / kizöldült házamon a libabőr" (Kizöldült házamon a libabőr). Vagy: "Egy harapásnyi napfény kellene, / egy szigetlakó, / hogy lenyalja hasamról a tengert" (Bennem is fázik a tenger). Ladik Katalin szemlélete és költői képei jócskán egyszerűsödtek, és fölvillantják az elemi költészet tiszta eszközeit. | ||
| 520 | |a Ez az elemi mivolt nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a kötet csaknem összes versében az élet egyik alapvető eleméről, a vízről van szó, hanem abban is, hogy a dolgok elemivé csupaszítása, a motívumok redukciója tiszta, világos, áttetsző versnyelvet hozott. E tiszta és egyértelmű nyelven ábrázolja a világegyetem, benne a Föld és rajta a víz életglóbuszát. És a versek sora lassan-lassan egy nagy glóbusz-leírássá szervesül, a kötet egésze pedig a figyelő, mélyre néző ember természeti környezetének leírásává lényegül, miközben fönnmarad a lírai ego centrális szerepe. A víz, az esőfelhő, a tenger, a jég, a hó, a gőz megannyi képe a kozmikus egészbe helyeződik, és mint az élet alapeleme ábrázoltatik a mindvégig origóban maradó lírai alany segítségével. Kozmikus végtelenség és a "csöppnyi" részletek ellentéte és nagy egésszé váló harmóniája figyelhető meg a kötetben: "Villódzó plazma leszel sötét égbolton, / tükröződése egy távoli csillagnak, / egy didergő csillag, mély elhaló kiáltásának" (Mindent láthatsz, amit én látok). Ladik Katalin új verses kötete tehát jól látható elmozdulás a maga posztavantgárd előzményeitől, és egy nagy lépés a kozmikus távlatokat is megverselni képes elemi költészet felé vezető úton – kortárs költészetünk jelentős darabjaként. | ||
| 598 | |a könyv | ||
| 850 | |a B2 | ||