Összegyűjtött versek

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Közreműködő(k):
Különgyűjtemény:Szabadpolc
Formátum: könyv
Nyelv:magyar
Megjelenés: Budapest ; Pozsony : Pesti Kalligram : Kalligram, 2016
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
id opac-EUL01-000899247
collection Szabadpolc
institution B2
EUL01
spelling Baka István 1948-1995 EUL10000014880 Y
Összegyűjtött versek Baka István ; [szerk., a szöveget gond. és az utószót írta Bombitz Attila]
Budapest Pozsony Pesti Kalligram Kalligram 2016 Veszprém OOK-Press
564 p. 22 cm
MÁRAI-program, leltári szám: 264019, -20
E kötet Baka István lírai életművének legteljesebb gyűjteménye, amely szöveggondozói elveiben követi a Szegeden 2003-ban megjelent Versek fölfogását, és tartalmazza a költő Pécsett, 1996-ban kiadott, még Baka István által összeállított, de már posztumusz megjelenésű kötetének anyagát is. A versek közlési sorrendjét keletkezésük időrendje határozza meg, az 1970-es évek küszöbétől a költő halála évéig sorakoznak a művek. A függelékbe kerültek a Korai versek, a Gyűjteményes kötetekből kimaradt versek, az Alkalmi, tréfás versek, a vázlatok, variációk és töredékek, valamint a Hátrahagyott versek. Ilyen módon tehát teljes kép alkotható a 20. század utolsó harmada magyar költészetének egyik legnagyobb alakjának lírikusi munkásságáról. Baka egyik első, ars poeticaként olvasható vallomása úgy szól, hogy "Lassan kilépek az ifjúkorból, életem sorssá kezd válni, s én ebből azt szeretném versbe menteni, ami másokéval is közös. S ezért először magammal vetek számot..." Vagyis fiatalon a közösségi élmény megszólaltatja kívánt lenni. Másik hitvallása szerint nem is a lírai én a legfontosabb versalkotó tényező, hanem a megalkotott szókép. És csakugyan, már első kötetének (Magdolna-zápor, 1975) fogadtatásakor képvilágának tisztaságát méltatták a kritikusok. Baka István azonban korán sajátosan egyéni költői útra lépett. Mivel az 1945 utáni magyar költészet csaknem minden jelentős fejleménye József Attila lírahagyományára utalt vissza, ettől a tudatos, saját utat kereső költők két irányban próbáltak eltávolodni: vagy az Újhold polgári-nyugatos örökségéből kiindulva vagy a Nagy László képviselte "népies" törekvések mentén.
E széttartó poétikák között indult el - valahol középen - Baka István, aki persze nem akarta kiiktatni költészetéből a közösségi ihletésű hagyományt, ugyanakkor a meglehetősen egkopott szubjektív vizuális-képi hagyományt sem óhajtotta folytatni. Inkább egy külső archimédeszi pontot keresett versvilága támasztékául, és ezt az orosz költészetben találta meg. Az "oroszos stílus" attribútumai közé tartozott az elvágyódás, a melankólia, a természetábrázolás iránti erős vonzalom (szomorú ősz és zord tél), a romlás és az elmúlás tudata, a tehetetlenség és a feleslegesség érzete, a megjelenített kis világ kozmikus dimenziójának sejtetése. E tényezőkből is adódik a Baka versek egyszer álomszerű, máskor mitikus, olykor alakváltó formáinak változatossága, gyakori emblematikussága, allegorikussága, jelképi ereje. Jeszenyin, Blok, Tyutcsev, Nyekraszov, Ahmatova, Cvetajeva, Paszternak, Mandelstam és Jevtusenko hatására alkotta meg a maga egyedi alakmását, Sztyepan Pohotnijt, miközben szorgalmasan fordította is az orosz költőket (e kötet műfordítást nem közöl). Az évtizedek során aztán egyre mélyült és gazdagodott ez az "oroszos versvilág". Az összegyűjtött versek szerkesztési elveiről, filológiai sajátosságairól előszó tájékoztat, maga a kötet Baka István egész lírikusi életművének leghitelesebb foglalata.
könyv
Szabadpolc
Bombitz Attila 1971- szerk. EUL10000137734 Y
EUL01
language Hungarian
format Book
author Baka István (1948-1995)
spellingShingle Baka István (1948-1995)
Összegyűjtött versek
author_facet Baka István (1948-1995)
Bombitz Attila (1971-), szerk.
author2 Bombitz Attila (1971-), szerk.
author_sort Baka István 1948-1995
title Összegyűjtött versek
title_short Összegyűjtött versek
title_full Összegyűjtött versek Baka István ; [szerk., a szöveget gond. és az utószót írta Bombitz Attila]
title_fullStr Összegyűjtött versek Baka István ; [szerk., a szöveget gond. és az utószót írta Bombitz Attila]
title_full_unstemmed Összegyűjtött versek Baka István ; [szerk., a szöveget gond. és az utószót írta Bombitz Attila]
title_auth Összegyűjtött versek
title_sort osszegyujtott versek
publishDate 2016
publishDateSort 2016
physical 564 p. ; 22 cm
isbn 978-615-5603-39-6
callnumber-raw 264020
callnumber-search 264020
illustrated Not Illustrated
first_indexed 2024-02-09T12:59:24Z
last_indexed 2024-02-09T13:02:02Z
recordtype opac
publisher Budapest ; Pozsony : Pesti Kalligram : Kalligram
_version_ 1790422678418489344
score 13,362223
generalnotes General_Note:MÁRAI-program, leltári szám: 264019, -20
E kötet Baka István lírai életművének legteljesebb gyűjteménye, amely szöveggondozói elveiben követi a Szegeden 2003-ban megjelent Versek fölfogását, és tartalmazza a költő Pécsett, 1996-ban kiadott, még Baka István által összeállított, de már posztumusz megjelenésű kötetének anyagát is. A versek közlési sorrendjét keletkezésük időrendje határozza meg, az 1970-es évek küszöbétől a költő halála évéig sorakoznak a művek. A függelékbe kerültek a Korai versek, a Gyűjteményes kötetekből kimaradt versek, az Alkalmi, tréfás versek, a vázlatok, variációk és töredékek, valamint a Hátrahagyott versek. Ilyen módon tehát teljes kép alkotható a 20. század utolsó harmada magyar költészetének egyik legnagyobb alakjának lírikusi munkásságáról. Baka egyik első, ars poeticaként olvasható vallomása úgy szól, hogy "Lassan kilépek az ifjúkorból, életem sorssá kezd válni, s én ebből azt szeretném versbe menteni, ami másokéval is közös. S ezért először magammal vetek számot..." Vagyis fiatalon a közösségi élmény megszólaltatja kívánt lenni. Másik hitvallása szerint nem is a lírai én a legfontosabb versalkotó tényező, hanem a megalkotott szókép. És csakugyan, már első kötetének (Magdolna-zápor, 1975) fogadtatásakor képvilágának tisztaságát méltatták a kritikusok. Baka István azonban korán sajátosan egyéni költői útra lépett. Mivel az 1945 utáni magyar költészet csaknem minden jelentős fejleménye József Attila lírahagyományára utalt vissza, ettől a tudatos, saját utat kereső költők két irányban próbáltak eltávolodni: vagy az Újhold polgári-nyugatos örökségéből kiindulva vagy a Nagy László képviselte "népies" törekvések mentén.
E széttartó poétikák között indult el - valahol középen - Baka István, aki persze nem akarta kiiktatni költészetéből a közösségi ihletésű hagyományt, ugyanakkor a meglehetősen egkopott szubjektív vizuális-képi hagyományt sem óhajtotta folytatni. Inkább egy külső archimédeszi pontot keresett versvilága támasztékául, és ezt az orosz költészetben találta meg. Az "oroszos stílus" attribútumai közé tartozott az elvágyódás, a melankólia, a természetábrázolás iránti erős vonzalom (szomorú ősz és zord tél), a romlás és az elmúlás tudata, a tehetetlenség és a feleslegesség érzete, a megjelenített kis világ kozmikus dimenziójának sejtetése. E tényezőkből is adódik a Baka versek egyszer álomszerű, máskor mitikus, olykor alakváltó formáinak változatossága, gyakori emblematikussága, allegorikussága, jelképi ereje. Jeszenyin, Blok, Tyutcsev, Nyekraszov, Ahmatova, Cvetajeva, Paszternak, Mandelstam és Jevtusenko hatására alkotta meg a maga egyedi alakmását, Sztyepan Pohotnijt, miközben szorgalmasan fordította is az orosz költőket (e kötet műfordítást nem közöl). Az évtizedek során aztán egyre mélyült és gazdagodott ez az "oroszos versvilág". Az összegyűjtött versek szerkesztési elveiről, filológiai sajátosságairól előszó tájékoztat, maga a kötet Baka István egész lírikusi életművének leghitelesebb foglalata.