TY - BOOK TI - Sztálin tehenei AU - Oksanen, Sofi (1977-) A2 - Pap Éva (1947-), ford. PB - Budapest : Scolar PY - 2016 LA - magyar SN - 978-963-244-263-1 ET - Váltl. utánny. N1 - A már fiatalon komoly irodalmi díjjakkal jutalmazott finn-észt írónő 2003-as, első regényét vehetik kézbe a magyar olvasók, holott nevét már megismerhették a nagy sikerű Tisztogatás révén. Sofi Oksanen a kettős haza szorításában még pontosabban fogalmazza meg tudathasadásos állapotát. Önéletrajzi ihletésű írásának már a sztálini világból kölcsönzött metaforikus címe is jelzés értékű: Sztálin tehenei a kecskék, vagyis - mint nálunk is - a szegény ember tehenei. Finnországban a bevándorolt észt nők sem mások az őslakosok szemében, mint csupán oroszok, azoknak is a legalja, vagyis minden észt nő legfeljebb prostituált lehet. Ez az előítélet bomlik ki három generáció alatt: Sofia, az észt nagymama hazája történelmének sötét korszakát, a deportálások, a sztálini elnyomás éveit képviseli, Kateriina, a lánya, aki a jobb élet reményében Finnországba megy férjhez, végül Anna, aki már Finnországban születik. Hármójuk sorsa szinte szimbolizálja az említett írói skizofréniát. A főhős, Anna szégyelli és eltitkolja származását, ugyanakkor szereti anyja és a nagyszülők hazáját. A regényt csupa ellentétpár feszíti: Nyugat- és Kelet-Európa, az álomvilág és a balti államok brezsnyevi valósága, a jólét és a nélkülözés, bulimia és éhezés. Az írónő, csakúgy, mint hősnője bulimiával kompenzálta súlyos identitászavarát. Írói bravúr, ahogyan az elbeszélő fejezetenként váltakozva a három generáció szemszögéből, szinte külön "nyelvjárásban" beszél. A mindvégig nyers, realisztikus írásmód nem véletlenül avatja Sofi Oksanent a legismertebb kortárs finn íróvá, aki boncolgató, kemény társadalomkritikájával egyedüliként képes távolságtartással, ugyanakkor belülről ábrázolni a szovjet időket és a szabad Finnország rasszizmusát. ER -