Fluoros ruténium tartalmú katalizátorok előállítása és alkalmazása transzfer-hidrogénezési reakciókban

Mindennapjaink pazarló és környezetszennyező életvitelét a vegyipar teljes mértékben, esetenként túlzottan kiszolgálja. A zöldkémia egyik alapvető célkitűzése olyan technológiák megteremtése, melyek hosszú távon a lehető leggazdaságosabb keretek között mennek végbe, ezzel csökkentve közvetlen és köz...

Teljes leírás

Mentés helye:
Bibliográfiai részletek
Szerző:
Közreműködő(k):
Formátum: TDK/OTDK dolgozat
Nyelv:magyar
Megjelenés: 2012
Tárgyszavak:
Online elérés:http://hdl.handle.net/10831/37786
Címkék: Új címke
A tételhez itt fűzhet saját címkét!
Részletes adatok
Összegzés:Mindennapjaink pazarló és környezetszennyező életvitelét a vegyipar teljes mértékben, esetenként túlzottan kiszolgálja. A zöldkémia egyik alapvető célkitűzése olyan technológiák megteremtése, melyek hosszú távon a lehető leggazdaságosabb keretek között mennek végbe, ezzel csökkentve közvetlen és közvetett környezetkárosító hatásukat. Ígéretes anyag a gamma-valerolakton (GVL), mivel természetes eredetű biomasszából – nem ehető szénhidrátokból – könnyen előállítható, ezáltal az az etikai kérdés, miszerint élelemként hasznosítható nyersanyagokat dolgoznak át ipari alapanyaggá, esetünkben nem áll fent. Előnyös fizikai és kémiai tulajdonságai miatt, mint fenntartható folyadék, szerves platform molekulaként, oldószerként, oktánszám növelőként és üzemanyagként egyaránt alkalmazható. Dolgozatom középpontjában a GVL, mint potenciális vegyipari alapanyag, és lehetséges gazdaságos előállítása áll. Első ízben röviden a zöldkémia és az ipari környezettudatosság jelentőségére hívom fel a fegyelmet, majd röviden rávilágítok a szénhidrátok iparban való alkalmazhatóságára. Irodalmi áttekintésben mutatom be, a transzfer-hidrogénezést, ami kiindulásként szolgál a szénhidrátok átalakításából nyert levulinsav gamma-valerolaktonná történő környezetkímélő előállításához. Jelen esetben a levulinsavat kétfázisú transzfer-hidrogénezéssel alakítottam át GVL-lé, melynek során egy ismert ruténium tartalmú komplex – {[2,5-Ph2-3,4-(p-MePh)2(η5-C4CO)]2H}Ru2(CO)4(μ-H) – perfluorozott változatát alkalmaztam katalizátorként, hidrogén donorként pedig hangyasavat használtam molekuláris hidrogén helyett. Ezzel a módszerrel enyhébb reakciókörülmények között, kockázatmentesebben viszonyok alatt lehet dolgozni. Az eljárás jelentősége mindemellett abban nyilvánul meg, hogy a létrehozott fluoros kétfázisú rendszer (FBS: Fluorous Biphase System) biztosítja a reagensek és a termék viszonylag egyszerű és hatékony elválasztását, ily módon a katalizátor újfent alkalmazható, melléktermék keletkezésével pedig – a víz mellett – nem kell számolni. Dolgozatomban ismertetem a katalizátor megalkotása során végigjárt lépcsőfokokat; a prekurzorok előállítását, alkalmazásukat egy- és több fázison belül, különböző oldószerekkel, különböző szubsztrátokra alkalmazva.
Fizikai leírás:application/pdf