Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére

Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával lezárult egy hosszú folyamat, melynek során hazánk alkalmassá vált az integrációs szervezetben való részvételre. A közösségi követelményeknek való megfelelés érdekében e folyamat változtatások sokaságát eredményezte a jogrendszer minden terü...

Teljes leírás

Mentés helye:

Bibliográfiai részletek
Szerző:	Szabó, Krisztián Bence
Közreműködő(k):	Papp, Imre
Formátum:	TDK/OTDK dolgozat
Nyelv:	magyar
Megjelenés:	2004
Tárgyszavak:	jogtudomány Európai Unió alkotmányjog
Online elérés:	http://hdl.handle.net/10831/34746
Címkék:	Új címke A tételhez itt fűzhet saját címkét!

id	edit-10831-34746
recordtype	dspace
institution	L_EDIT
language	Hungarian
topic	jogtudomány Európai Unió alkotmányjog
spellingShingle	jogtudomány Európai Unió alkotmányjog Szabó, Krisztián Bence Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
topic_facet	jogtudomány Európai Unió alkotmányjog
description	Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával lezárult egy hosszú folyamat, melynek során hazánk alkalmassá vált az integrációs szervezetben való részvételre. A közösségi követelményeknek való megfelelés érdekében e folyamat változtatások sokaságát eredményezte a jogrendszer minden területén a jogközelítés keretében. A széles értelemben vett magyar közjog és a magánjog egésze megméretett az acquis communautaire-nek való megfelelés szempontjából, a folyamat ezen részének sikerességét tehát egy külső, a Magyar Köztársaság jogrendszerétől független próbakövön mérhetjük le. Az integrációhoz csatlakozásra történő felkészülés folyamatának eredményességét azonban egy másik, belső jogi kritérium is befolyásolta, nevezetesen az, hogy Magyarország úgy váljék az Európai Unió tagjává, hogy egyben megőrizze alkotmányos berendezkedésének koherenciáját, valamint közjogi rendszerének alapelemeit. Ezen törekvések eszköze volt elsősorban az Alkotmányba beépített "Európa-klauzula", valamint az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködésére vonatkozó alkotmányi és külön törvényi szabályozás magalkotása. Mindezidáig a jogalkotó a közjog területén – kevés kivétellel – csupán arra törekedett, hogy a közösségi kompatibilitás külső és a jogrendszer koherenciája megőrzésének belső kényszerén alapuló jogalkotási feladatait – olykor sürgető körülmények között – a csatlakozásra tekintettel elvégezze. A csatlakozás megtörtént, s minden várakozásunk szerint az Unió keretében történő állami létezés sokkal hosszabbra nyúlik majd, mint amilyen a tagságra való felkészülés folyamata volt. Mindez azt mutatja, hogy közjogi rendszerünknek a csatlakozás követelményei alapján történő átalakítása nem öncél, hanem felkészít, és egyben feljogosít az integráció működtetésében való teljes jogú, cselekvő részvételre. Az elmúlt két év során a közjog területén végbement jogalkotás elsősorban arra irányult, hogy felszámolja a csatlakozás alkotmányos akadályait (lásd a közös hatáskörgyakorlás problematikáját), valamint módosítsa az Unió jogával kifejezetten ellentétes alkotmányi és egyéb jogszabályi rendelkezéseket. Ezt nevesíthetjük a tagság statikájára vonatkozó közjogi jogalkotásként, melynek közvetlen célja a csatlakozás előfeltételeinek megteremtése, magára a csatlakozásra való alkalmasság biztosítása volt. Most azonban, hogy a „brüsszeli gépezet” befogadott minket, mint új fogaskereket, fel kell tárni a további szabályozási szükségleteket, és meg kell alkotni azokat az alkotmányi és törvényi rendelkezéseket, melyek lehetővé teszik, hogy a magyar jogrendszer a közösségi jog sajátosságainak figyelembevételével, azzal összhangban működhessen. Ezt nevezem az integrációs tagság dinamikájára vonatkozó követelménynek. A közösségi lét ezen két jogalkotási összetevője természetesen nem független egymástól, hiszen a csatlakozás bekövetkezte után is fenn kell állnia azoknak a statikus feltételeknek, amelyek az integrációban való részvételt, s adott esetben az együttműködés továbbfejlesztését, elmélyítését is lehetővé teszik. E tanulmány keretei között a továbbiakban nem kívánok foglalkozni a magánjogi jellegű jogközelítés, illetve jogegységesítés kérdéskörével, értekezésem tárgyát az alkotmányjog egyes területeinek vizsgálata képezi. Elsősorban a közösségi jog sajátosságainak a magyar közjog rendszerére gyakorolt egyes hatásait vizsgálom, különös tekintettel arra, hogyan befolyásolják az alkotmányos berendezkedés alapelemeit, s miként helyezhetők el az Alkotmány által meghatározott intézményrendszerben anélkül, hogy annak alapvető elveit és értékeit megváltoztatnák. Célom a felmerülő kérdések olyan szempontú vizsgálata, illetve olyan megoldási lehetőségek ismertetése, amelyek Magyarország számára az Európai Unió tagjaként is lehetővé teszik az Alkotmány és az általa létrehozott közjogi rendszer zárt logikájának és koherenciájának megőrzését.
author_additional	Papp, Imre
format	Scientific Student Body Thesis
physical	application/pdf
author	Szabó, Krisztián Bence
author_facet	Szabó, Krisztián Bence
title	Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
title_short	Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
title_full	Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
title_fullStr	Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
title_full_unstemmed	Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
title_sort	európai unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére
publishDate	2004
publishDateSort	2004
url	http://hdl.handle.net/10831/34746
first_indexed	2018-09-14T08:03:54Z
last_indexed	2023-09-01T11:39:55Z
_version_	1775827624471298048
spelling	edit-10831-347462018-09-14T08:03:54Z Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére Szabó, Krisztián Bence Papp, Imre jogtudomány Európai Unió alkotmányjog Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával lezárult egy hosszú folyamat, melynek során hazánk alkalmassá vált az integrációs szervezetben való részvételre. A közösségi követelményeknek való megfelelés érdekében e folyamat változtatások sokaságát eredményezte a jogrendszer minden területén a jogközelítés keretében. A széles értelemben vett magyar közjog és a magánjog egésze megméretett az acquis communautaire-nek való megfelelés szempontjából, a folyamat ezen részének sikerességét tehát egy külső, a Magyar Köztársaság jogrendszerétől független próbakövön mérhetjük le. Az integrációhoz csatlakozásra történő felkészülés folyamatának eredményességét azonban egy másik, belső jogi kritérium is befolyásolta, nevezetesen az, hogy Magyarország úgy váljék az Európai Unió tagjává, hogy egyben megőrizze alkotmányos berendezkedésének koherenciáját, valamint közjogi rendszerének alapelemeit. Ezen törekvések eszköze volt elsősorban az Alkotmányba beépített "Európa-klauzula", valamint az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködésére vonatkozó alkotmányi és külön törvényi szabályozás magalkotása. Mindezidáig a jogalkotó a közjog területén – kevés kivétellel – csupán arra törekedett, hogy a közösségi kompatibilitás külső és a jogrendszer koherenciája megőrzésének belső kényszerén alapuló jogalkotási feladatait – olykor sürgető körülmények között – a csatlakozásra tekintettel elvégezze. A csatlakozás megtörtént, s minden várakozásunk szerint az Unió keretében történő állami létezés sokkal hosszabbra nyúlik majd, mint amilyen a tagságra való felkészülés folyamata volt. Mindez azt mutatja, hogy közjogi rendszerünknek a csatlakozás követelményei alapján történő átalakítása nem öncél, hanem felkészít, és egyben feljogosít az integráció működtetésében való teljes jogú, cselekvő részvételre. Az elmúlt két év során a közjog területén végbement jogalkotás elsősorban arra irányult, hogy felszámolja a csatlakozás alkotmányos akadályait (lásd a közös hatáskörgyakorlás problematikáját), valamint módosítsa az Unió jogával kifejezetten ellentétes alkotmányi és egyéb jogszabályi rendelkezéseket. Ezt nevesíthetjük a tagság statikájára vonatkozó közjogi jogalkotásként, melynek közvetlen célja a csatlakozás előfeltételeinek megteremtése, magára a csatlakozásra való alkalmasság biztosítása volt. Most azonban, hogy a „brüsszeli gépezet” befogadott minket, mint új fogaskereket, fel kell tárni a további szabályozási szükségleteket, és meg kell alkotni azokat az alkotmányi és törvényi rendelkezéseket, melyek lehetővé teszik, hogy a magyar jogrendszer a közösségi jog sajátosságainak figyelembevételével, azzal összhangban működhessen. Ezt nevezem az integrációs tagság dinamikájára vonatkozó követelménynek. A közösségi lét ezen két jogalkotási összetevője természetesen nem független egymástól, hiszen a csatlakozás bekövetkezte után is fenn kell állnia azoknak a statikus feltételeknek, amelyek az integrációban való részvételt, s adott esetben az együttműködés továbbfejlesztését, elmélyítését is lehetővé teszik. E tanulmány keretei között a továbbiakban nem kívánok foglalkozni a magánjogi jellegű jogközelítés, illetve jogegységesítés kérdéskörével, értekezésem tárgyát az alkotmányjog egyes területeinek vizsgálata képezi. Elsősorban a közösségi jog sajátosságainak a magyar közjog rendszerére gyakorolt egyes hatásait vizsgálom, különös tekintettel arra, hogyan befolyásolják az alkotmányos berendezkedés alapelemeit, s miként helyezhetők el az Alkotmány által meghatározott intézményrendszerben anélkül, hogy annak alapvető elveit és értékeit megváltoztatnák. Célom a felmerülő kérdések olyan szempontú vizsgálata, illetve olyan megoldási lehetőségek ismertetése, amelyek Magyarország számára az Európai Unió tagjaként is lehetővé teszik az Alkotmány és az általa létrehozott közjogi rendszer zárt logikájának és koherenciájának megőrzését. 2004 info:eu-repo/semantics/workingPaper hallgatói dolgozat http://hdl.handle.net/10831/34746 hun info:eu-repo/semantics/openAccess application/pdf LOMS: https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/34746/1/SzaboKrisztian-EuropaiUnio_unpw.pdf
score	13,375802

Az Európai Unió jogának hatása a magyar közjog rendszerére

Hasonló tételek